Új generáció és Civil szerveződések

A Tükörterem Egyesület 2010 tavaszán lezajlott kérdőíves kutatásából kiderül, hogy a megkérdezett 300 klasszikus civil szervezet 62 százalékának nincs pénzügyi problémája. Mindez azt jelentené, hogy a makrostatisztikák által is érzékelt bevételcsökkenés és a gazdasági válság megannyi vonatkozása érintetlenül hagyta a hazai civil szférát? Esetleg módszertani hibát vétettek a kutatók, és a megkérdezett szervezetek a civil szféra szűk elitjéhez tartoznak? Aligha…

A bevételek-kiadások változásaival kapcsolatban láthattuk, hogy a civil szervezetek döntően csökkenő vagy stagnáló bevételekről és növekvő kiadásokról számolnak be. Mindezek után igencsak meglepő a problémamentes pénzügyekkel bírók tömege. A kérdőíves adatfelvétel segítségével megkérdezettek többségének (62%) nincs pénzügyi problémája, alkalomszerű problémákról számolt be minden negyedik (26%) szervezet, míg a megkérdezettek nyolcadának vannak ennél gyakoribb gondjai. A kérdőíves adatfelvételhez hasonlóan a kutatás kvalitatív részében megkérdezett szervezetek többsége is problémamentesnek ítélte pénzügyeit. A fókuszcsoportokon részt vevő szervezetekre jellemző, hogy forráshiányos állapotukat – amely a szervezetek túlnyomó többségére jellemző – adottságként kezelik, azaz nem mint probléma jelenik meg számukra.

Ebből következően a pénzügyi problémák hiánya mögött a kockázatvállalási hajlandóság alacsony foka húzódik meg. A civil szervezetek jelentős része – különösen, ha nem rendelkeznek foglalkoztatottal, azaz minimális a fix költségük – a rendelkezésükre álló forrásokhoz igazítják tevékenységüket. Egy hétköznapi példával megvilágítva: ha egy jótékonysági ételosztással foglalkozó szervezet bevételei csak 100 adag meleg étel elkészítését teszik lehetővé, akkor hiába kétszeres-háromszoros az igény, további bevételek nélkül ezt nem fogják kielégíteni. Mindezt jól mutatja az a tény is, hogy a survey során megkérdezettek háromnegyede (73%) tagadta azt, hogy valaha lett volna szüksége többletforrásra.

A problémamentes gazdasági működés látszólagos volta abban is megmutatkozik, hogy a pénzügyi problémák nélkül működő szervezetek jelentős része korlátozott tevékenységgel bíró önfinanszírozó, például tagdíjakból működtetett egyesület, vagy a begyűjtött adományok erejéig költekező alapítvány, melynek más jellegű bevételei elhanyagolhatóak. A survey és a fókuszcsoportok alapján elmondható, hogy a civil szervezetek likviditási problémaként elsősorban a folyamatos alulfinanszírozottságot élik meg, és elsősorban azoknál a szervezeteknél okoz ez komoly problémát, amelyek nagyobbak, rendszeresen – de hullámzó eredménnyel – pályáznak, rész-, illetve utófinanszírozású projektek megvalósításába fognak bele. Ezek az ismérvek egyértelműen a kockázatokat inkább vállaló szervezetek sajátjai. Fókuszcsoportjaink alapján a pénzügyi problémákkal küzdő, de talpon maradó szervezetek legjellemzőbb viselkedésmintája az előremenekülés. Ennek kapcsán a legrosszabb forgatókönyv, amikor az új projektekre szánt források, a régebbiek lezárásához szükségesek, miközben a frissen felvállalt projektek megvalósításához szükséges források nem látszanak, ami azt eredményezi, hogy minden forrásszerzési lehetőséget ki kell használni. Ez ugyan extrém helyzet, de a projektek keresztfinanszírozása sokhelyütt bevett gyakorlat. A külső forrásteremtés legegyszerűbb módja a pályázatokon való részvétel, ugyanakkor a likviditási problémák kialakulása is a legtöbbször a pályázatokhoz, főként a rész- és utófinanszírozású, illetve az önrész igényes pályázatokhoz köthető. A pályázatok kapcsán előforduló leggyakoribb nehézség a megnyert összeg késedelmes megérkezése volt, amely a pályázatokon nyertes szervezetek tizedénél (12%) jelentett likviditási következményekkel együtt járó problémát. Ennél kissé ritkábban, de még említésre érdemes arányban fordult elő, hogy egy állandónak hitt pályázatot nem írtak ki.

Vizsgáltuk azt is, hogy melyek azok a pályázattípusok, amelyeken nem indulnak, pontosabban melyek azok a legjelentősebb tényezők, amelyeket figyelembe kell venniük. A kérdőíves kutatásban résztvevőknek arra kellett válaszolniuk, hogy előfordult-e már, hogy egy tevékenységi profiljukba illő pályázaton nem indultak. Az eredmények szerint a legerősebb visszatartó erőt az elvárt önrész túlságosan nagy összege, aránya jelenti, amely a szervezetek közel felében (45%) jelent problémát. A túl magas minimálisan pályázható összeg a kérdezett szervezetek négytizedének jelentenek komoly akadályt, míg a rész-, illetve utófinanszírozású pályázati konstrukciók, amelyek együttesen a szervezetek harmadánál (33%) jelentenek visszatartó erőt, viszont önmagukban csak negyedüknél-negyedüknél. Mindenesetre ezekben az esetekben a kockázatkerülés teljes mértékben érthető. Bár történt már kísérlet arra, hogy projektek megvalósítására kényszerülő szervezetek hiteleinek kamattámogatását biztosítsa a pályázat kiírója (például az Equal program esetében), ugyanakkor ezek a kezdeményezések a jelentős adminisztrációs teher miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

(Korábban megjelent a Civil Markok kiadványban: Hol itt a probléma? A civil szervezetek jellemző pénzügyi nehézségei címmel)