Új generáció és Civil szerveződések

December hatodika több szempontból is nevezetes nap, egyrészt azért, mert akkor van az önkéntesség világnapja, másrészt azért, mert a világ legnagyobb önkéntesének piros puttonyából ilyenkor kerülnek bele az ajándékok a jó gyerekek csizmáiba. Ami azonban számunkra még emlékezetesebbé tette ennek a napnak az estéjét, az a kutatásunk workshopja volt, melyen az eddigi eredményeinkről, a civil szervezetek rekrutálási gyakorlatáról és az önkéntességről volt szó.  A rendezvénynek a Budapesti Corvinus Egyetem adott otthont.

Generációba zárt civil szervezetek

Az eseményt a kutatócsoport vezetője, Székely Levente nyitotta meg, aki elmondta, hogy a kutatás elsődleges célja, hogy megismerhessük, milyen módon vonódnak és vonhatók be a fiatalok a civil szervezetek életébe. Ez a kérdés azért is nagyon fontos, mert a rendszerváltással a civil szférába is új korszak köszöntött be, hiszen ezt követően sorra jelentek meg az alapítványok, egyesületek. A ’90-es évek után bekövetkezett gyors növekedés után a klasszikus értelemben vett civil szervezetek száma ma már stagnál, és ez a tendencia jellemző a gazdasági potenciáljukra is. A Tükörterem Egyesület 2010-es, a civil szervezetek gazdálkodásáról végzett kutatásából az derül ki, hogy a forrásszerzési problémák mellett a rendelkezésre álló humán tényező hiánya is nehézségeket okoz. Jellemzően ott megfelelő a működés, ahol van egy-egy olyan ember, aki az egész szervezet gondját-baját a hátán viszi olyannyira, hogy sok esetben a saját pénztárcája egyben a szervezet pénztárcája is.

Székely Levente elmondta, hogy az eddigi eredményeket látva aköré a kérdés köré épül az új generációra és civil szerveződésekre vonatkozó kutatás, hogy mennyire foglalkoznak a civil szervezetek az emberi erőforrás karbantartásával, fejlesztésével. Megjelenik-e ez a probléma általánosságban, be tudják-e vonni a fiatalokat, lehetőséget és perspektívákat kínálva nekik, amelynek köszönhetően később, adott esetben át is vehetik a vezetői szerepeket. Vélhetően azok a szervezetek, akik ezt nem tudják megtenni, bezárkóznak egy generációba. A szervezetet üzemeltetők aktivitásának csökkenésével a szervezet aktivitása is megszűnik. A kvantitatív és kvalitatív módszerekkel egyaránt végzett kutatás tehát azzal foglalkozik, hogy milyen nehézségei és jó gyakorlatai vannak a stafétabot átadásának.

Hogyan lehet rávenni a fiatal generációt, hogy az első sorban foglaljon helyet

Szanyi – F Eleonóra (Kutatópont) a fiatalok kis közösségeiben végzett kutatásról beszélt, melyben azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy ezek a közösségek hogyan működnek, hogyan lehet meggyőzni és motiválni a fiatalokat, hogy ilyenekhez csatlakozzanak. Ennek a témának a boncolgatása azért fontos, mert Magyarországon a 15-29 éves fiatalok mindössze negyede kapcsolódik bármilyen módon különféle civil szerveződésekhez. A kutatás érdekessége, hogy nem csak az új generációt, hanem a szülőket is megkérdezték, hiszen a fiatalok közösségi részvételét erősen befolyásolja a szüleiktől látott minta. Az összetett és sokoldalú reprezentatív kutatás eredménye egy olyan könyv megszületése, amely azt írja le, hogyan toborozhatunk és hozhatunk létre kisközösségeket, hogyan viszonyulhatunk a tagsághoz, annak bővítéséhez. A könyv rávilágít: amikor elvárjuk egy tizenévestől, hogy a saját körében szervezzen egy kisközösséget, akkor azt feltételezzük róla, hogy ő el tudja képzelni magáról, hogy erre képes, erre van lehetősége és pontosan tudja, kitől kérhet segítséget. Ezek viszont mind hibás feltételezések, hiszen a mai átlag tizenéves azt várja, hogy a tanára, vagy valamelyik felnőtt megszervezi a programokat és neki csak el kell döntenie, hogy elmegy-e rá vagy sem. Általában azonban nem megy el.

Szanyi – F Eleonóra kiemelte, hogy Magyarországon a részvételi kultúra nagyon alulfejlett és ebből kifolyólag a fiatalok nehezen tudják elképzelni magukról, hogy képesek alakítani környezetüket és aktív tagjának lenni a közösségüknek. Az eredmények azt mutatják, hogy a tizenévesek és a szüleik, tanáraik a legnagyobb, legismertebb civil szervezeteket sem tudják megnevezni. Mégis van egy általánosan kialakult képük a tagokról. A sztereotípia szerint ők a jó gyerekek, a komolyak, az elköteleződőek.  Ezzel szemben a közösségekben résztvevők úgy gondolják, hogy a tagság által olyan szociális készségekre, kompetenciákra tettek szert, amelyet az iskolában és az élet más területein nem sajátíthattak volna el.

Ha egy fiatal úgy dönt, hogy belép egy közösségbe, akkor ez általában két klasszikus úton valósulhat meg: az egyik a családon keresztül (a szocializációs minta), a második a korcsoport, a barátok hatására. Emellett nagyon fontos a vezető szerepe és az, hogy a vezető képes legyen megtalálni azt az embert, aki majd átveszi tőle a stafétabotot.

Az előadó – figyelembe véve, hogy a jelenlévők jó részét A társadalomkutatás módszerei c. kurzus hallgatói tették ki – sokat beszélt a kutatás módszertanáról, annak felépítéséről és a megvalósítás lépéseiről.

Az Új generáció és civil szerveződések kutatás eddigi eredményei

A 18-25 éves korosztály témában alkotott véleményének felmérését A társadalomkutatás módszerei kurzus hallgatóiból összeállt őt fős csapat végezte el.

Az eredmények azt mutatják, hogy a célcsoport a civil szervezet szó kapcsán főleg az önkéntességre asszociál, és úgy gondolja, hogy a sikeressége olyan tényezőknek a függvénye melyeket a szervezetek önerőből képesek teljesíteni, ilyen például a rendszeres programok szervezése, a megbízható vezető és az aktív tagok.

A legtöbben a szociális támogatást nyújtó civil szervezetekben (pl. hajléktalanok-, rászoruló gyerekek segítése) önkénteskednének szívesen, azonban a megkérdezettek több, mint 40 százaléka egy olyan embert sem ismer, aki aktív tagja lenne valamelyik szerveződésnek. Annak fényében kétségbeejtő ez az adat, hogy a fiataloknak a civil szférába bekapcsolódáshoz amellett, hogy a korcsoportjuk vegye körül őket, az is kiemelten fontos, hogy a barátaik is ott legyenek. Elgondolkodtató adat az is, hogy a kutatás alapján a legnagyobb motiváció az önkénteskedéshez a karrierlehetőség és az, hogy elfogadják a tevékenységet szakmai gyakorlatként.

Az aktivitás vizsgálata során az derült ki, hogy a megkérdezetteknek csak közel 10 százaléka tagja valamilyen egyesületnek vagy alapítványnak, és 10 fiatalból 6 csak ritkán vesz részt a munkában.

A legtöbben inkább önkéntes tevékenységet végeznének, mint hogy civil szervezetnek legyenek a tagjai. Sokan főleg a szemétszedés, kutyasétáltatás, gyermektáborban animátorkodás és hajléktalanoknak ételosztás területeken próbálnák ki magukat, és két éven belül nem is szeretnének elköteleződni egyik szervezethez sem. Aki pedig egyáltalán nem végez önkéntes munkát, az főleg az időhiánnyal, azzal, hogy nem találta még meg a számára megfelelő területet és azzal, hogy messze kellene utaznia, indokolja kimaradását.

Mindenkinek van egy olyan ügy, amit a magáénak érez

Stumpf Kata a Konnekt Mentor Program megalapítója saját történetének elmesélésével bontotta ki az egyesülete új tagok bevonására vonatkozó gyakorlatait. Jogon végzett, ám ez a terület nem igazán-, sokkal inkább a kommunikációtudomány érdekelte. Az egyetemről kikerülve feltette magának a kérdést, hogy mi az az ügy, ami mellé úgy érzi, hogy be kell állnia. Hamar rájött, hogy a fiatalokkal és a pályaválasztásukkal szeretne foglalkozni, hiszen saját tapasztalataiból kiindulva úgy érezte, hogy a középiskolások elesettek a megfelelő szakma kiválasztása terén. Úgy érezte, hogy erre egyszerű a megoldás, egyetemistákat kell összehozni a gimnazistákkal, hogy saját szakmájukról, tapasztalataikról beszélve adják meg a legjobb esélyt arra, hogy a fiatal a hozzá illő területet válassza. A cél megvalósításának érdekében egyik barátnőjével létrehozott egy egyesületet, melyben a mentorok (egyetemisták) fél éven keresztül támogatják a gimnazistákat.

Az egyesület 2015-ös, 2 fős indulása óta nagy utat tett meg. Ma már 24 fő van a csapatban, külön munkacsoportok vannak és az új koordinátorok csak pályázat útján kerülhetnek be. Folyamatosan terjeszkednek vidékre is, így nem csak a budapesti gimnazisták jövőképének kialakításához tudnak segítő kezet nyújtani.

Személyes-, és online kapcsolat

A Baptista szeretetszolgálatnak több ezer magyar és külföldi önkéntese van. Szenczy Anna elmondta, hogy a segítséget nyújtók tábora két részre osztható, egyrészt vannak azok, akik hazai krízishelyzetekben mozgósíthatók, olyan esetekben, amikor sok segítségre van szükség (például árvíz esetén). Másrészt ott vannak a szakmabeliek, például tűzoltók, mentőcsoportok, tűzszerészek, orvosok. Ők inkább minőségi, mint mennyiségi munkát nyújtanak hazai és nemzetközi krízisekben, katasztrófákban. A második kategóriába tartozó önkéntesek részéről nagy elköteleződésre van szükség, hiszen több tréningen kell átesniük, hogy megtanuljanak csapatban dolgozni akár háborús övezetekben, vagy menekülttáborokban.

Szenczy Anna elmondása szerint ahhoz, hogy a tagok ne csak névlegesen, hanem aktívan vegyenek részt az alapítvány életében, nagyon fontos a személyes kapcsolat, hiszen azon keresztül lehet a legjobban, leghatékonyabban elérni az önkénteseket. A toborzáshoz, új tagok begyűjtéséhez pedig elengedhetetlen a jól célzott és irányított az online marketing tevékenység.

A workshop rávilágított arra, hogy ezzel a témával valóban érdemes foglalkozni. Látva a pozitív példákat egyértelmű, hogy vannak megfelelő módszerek és gyakorlatok az új tagok bevonásához. Köszönjük szépen meghívott vendégeinknek a hasznos és fontos információkat, tanácsokat, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemnek, hogy lehetőséget adott a workshop megszervezéséhez és lebonyolításához.